Belépés
Elfelejtettem a jelszavamat

22. rész - Az összetűzés

2020-05-18

Aznap ismét elmentünk egy tanulmányi útra. Ahoz képest egész jól sikeredett a nap. Sokat nevettünk Tori-val, szerencsére elterelte a figyelmem a rossz kedvről. Még Katlin-t is megszivattuk ebédkor. Egy aranyos kis erdei faház szerű étterembe ültünk be, egy közös ebédre. Mivel kint ettünk nem volt meglepetés, ha 1-1 madár, rovar vagy épp valamilyen állatka elmegy, repül előttünk. Észre vettem egy hernyót a mellettem lévő fán mászni. Levettem és rátettem Katlin tányérjára. Aki halálra rémült szegény kis állatkától. Amin egy gigantikusat nevettünk mindannyian. Ideje volt már kicsit visszavágnom neki. Tudom nem túl felnőttes dolog, de nem is szeretnék egy begyepesedett felnőttre hasonlítani.
Miután vége volt a humor délutánnak, visszaindultunk. A hátra lévő időt lazítással töltöttük. Tori és én elmentünk a benti medencéhez. Gondoltuk kipróbáljuk milyen. Vittünk fürdő rucit, bár én nem rajongok ezekért, hiszen olyan mintha nem is lenne rajtam ruha. Olyan ciki.
Bent az öltözőben átvettük a ruhánkat, de én nem akartam így kimenni. Annyira gáz!
- Na mi van, nem jössz? - toporzékolt az ajtóban.
- Nem. Jó itt nekem!
- Lori!
- Nemár! Én így nem tudok kimenni! Olyan ciki!
- Dehogy az! Gyere már! - húzott magával, de nem engedtem.
- Tori! Nem akarom mutogatni a ronda testem!
- Te hülye vagy!? - kérdezte, teljesen felháborodva - Iszonyat jól nézel ki te lány, kapj már a fejedhez! Ne mondj már ilyen idiótaságokat!
- Ez nem idiótaság! Csak az igazat mondom!
- Ez nem igazság, hanem baromság! Na nyomás kifelé!
Akkorát lökött rajtam, hogy szó szerint kiestem az öltözőből. Miután feltápászkodtam körbe néztem. Mindenki engem nézett, annyira kínos volt! A szégyentől lesülve oldalogtam oda a medencéhez. Legszívesebben most elsüllyednék a föld alá.
Leültem a lépcső szélére és csak lógattam a lábam a kellemesen langyos vízbe.
Ekkor lépteket hallottam a hátam mögül, megfordultam.
- Szép esés volt Lorelei. Igazi 10 pontos.
- Kössz Katlin. De szerintem te tudnál 11-est is csinálni!
- Ugyan téged nem lehet felül múlni. - nevetett gúnyosan, én felálltam és mögé sétáltam.
- Lehetséges. De azért nézzük meg!
Ekkor egy nagy lökéssel a vízbe dobtam. Mindenki nevetett, de főleg én és Tori. Persze a talpnyalói csak sikoltoztak és próbáltak neki segíteni, de ők is beestek. Amin még nagyobbat nevettünk. Aztán nagy nehezen kijöttek onnan és hisztérikus állapotban elhagyták a helységet. Mi pedig az iménti helyzetünkbe visszatértünk. Kibeszéltük a három dívát és csak nevetni tudtunk rajtuk.
Néhány perc múlva két srác tartott felénk. Egész jól néztek ki. De vajon mit akarhatnak?
- Sziasztok lányok! Leülhetünk?
- Felőlem. - vontam meg a vállam, ők leültek.
- Tom vagyok, ő a spanom Jim.
- Tori vagyok, ő a barátnőm Lori.
- Óh Lori, milyen csodás név! - megpuszilta a kézfejem, chh milyen klisés.
- Egyébként Lorelei csak rövidítve Lori!
- Láttuk hogy elbántál azzal a bunkó csajjal. Csak gondoltuk megdícsérünk, hogy milyen kemény és vagány voltál.
Nem tudom miért de nagyon nem jött be nekem ez a nyalizós, nyomulós szövege és az a tenyérbemászó képe.... Hát.... Jól mondják, a külső nem minden.
- Kössz! De nem csak lányokkal tudok kemény lenni! - böktem oda foghegyről, majd el akartam menni, de elém állt.
- Hova sietsz annyira? Beszélgessünk!
- Bocs de nincs kedvem hozzá. Tori, gyere! - hívtam magammal, aki azonnal mellém állt.
- Ne siessetek már annyira csajok! - Jim is odalépett.
- Békén hagynátok már végre minket!? - már Torit is idegesítette a jelenlétük.
- Gyertek igyunk meg valamit! Én állom.
- Inkább innék egy medvével, mint veletek! Na csá! - már nagyon irritáltak.
Körbe néztem, hogy szóljak valakinek de hirtelen mindenki eltűnt a teremből. Csak mi négyen voltunk itt. Ez valami vicc? Csak úgy kámforrá vált mindenki!? Ez baromi jó!
- Ó nahát! Milyen nagy szája lett itt valakinek!
El akartam menni mellette, de megragadta a karom és visszahúzott. Ahogy fordultam úgy adtam neki egy hatalmas pofont. Ami akkorát csattant, hogy csak úgy visszhangzott az üres teremben. Elkezdett rángatni, meg akart csókolni de nem engedtem. Torit pedig a haverja Jim fogta le. A térdemmel belerúgtam a gyomrába amitől elengedett. Azonnal barátnőm segítségére siettem. Lerúgtam a srác combját, majd belöktem a vízbe. Ahogy szaladni akartam Tom elkapta a lábam és kibuktatott. Elestem. A fejemet a kemény padlóba vertem, amitől eléggé elszédültem. Teljesen elhomályosult minden. Akkor eszméltem fel, amikor valaki lerántotta rólam azt a bunkó seggfejet. Próbáltam felkelni de nagyon fájt a fejem, szédültem, mint aki egész nap csak körbe-körbe fordott. Néztem az eseményeket, de csak homályos képeket láttam. Valaki leütötte a srácot, többször is. Minden csupa vér lett. Aztán újra a földre estem. Mintha valaki a nevemet mondta volna, de lehet csak képzeltem. Elájuhattam mivel arra ébredtem, hogy szédülök, fáj a fejem és este van. Legalább is az ablakból látszó kinti sötétség erről árulkodott.

ADAM SZEMSZÖGE:

Tudtam, hogy ez lesz! Most Lorelei mégjobban gyűlöl, mint eddig. De igaza van! Én is ezt tenném. Bár hagyta volna, hogy elmondjak mindent! Hiszen tudnia kell, hogy mindig is bíztam benne, magamban nem bíztam. Talán most sem bízom.
De igaza van, már az első pillanattól fogva el kellett volna mondanom mindent neki. Ha visszatekerhetném az időt másként csinálnám. De sajnos nem lehet... De nem adom fel! Bármi az ár, visszaszerzem őt! Lehet túl nyálas és érzelgős vagyok, de nem tudok nélküle élni. Ami valljuk be ilyesztő! Hiszen valakitől ennyire függeni, az már beteges! Sose éreztem még soha senki iránt ilyet, sőt hasonlót sem! Főleg úgy, hogy ő a diákom. Igaz már nem sokáig, de akkor is.
Na ideje körbe járnom, megnézni hol császkál az osztály. A fiúk hol máshol, mint a játék teremben vannak. Ez szerintem magától érthetődő. Most kereshetem a lányokat, na az már nehezebb. Néhányan a szépség szalonban vannak, valaki a könyves boltban, hm ez új. Már csak ketten hiányoznak, Tori és Lorelei. Hol keressem őket?
Néztem a büfében, de nincsenek ott. Ekkor kapcsoltam, hogy itt van benti medence is. Elindultam hát oda. Mikor már majdnem ott voltam Tori rémülten szaladt ki onnan és segítségért kiáltozott. Azonnal odamentem.
- Mi a baj Tori?
- Lori... a srácok... segítsen neki! - lihegett a szaladástól.
Nem nagyon tudtam miről van szó, csak annyi volt bizonyos, hogy Lori bajban van. Azonnal berontottam. Egy srác éppen rámászik és bántja. Odarohantam lekaptam róla és agyba-főbe vertem, mindkettőt. Aztán megnéztem jól van-e. Biztos erősen beüthette a fejét mert vérzett és elájult. Felvittük a szobámba. Páran látták, hogy visszük fel az emeletre és kérdezték mi történt, de nem álltam meg trécselni.
Amint beértünk lefektettem az ágyra. Tori hozott neki ruhát, én addig elláttam a sérülését. Felöltöztettük, majd hagytam pihenni. Megbeszéltem Victoria-val, hogy itt marad amíg felkel, addig fedezze őt. Nem akarta, de végül belement. Egyedül hagyott vele. Csak néztem ahogy alszik, milyen aranyos, békés az arca. Remélem hamar túl teszi magát a történteken!
Este tért magához. Biztos fájhatott a feje, ezért előkészítettem egy fájdalom csillapítót.
- Ezt vedd be! - nyújtottam oda neki, csak nézett engem, biztos nem tudja hol van.
- Kössz. - elvette és bevette a segítő tablettát.
- Jobban vagy már?
- Fogjuk rá. Mi történt?
- Nem emlékszel?
- Annyi rémlik, hogy megtámadtak minket, verekedtünk, aztán semmi.
- Eleshettél vagy megbotlottál, nem tudom, beverted a fejed és elájultál. Addig a barátnőd jött szólni én pedig azonnal mentem segíteni.
- Akkor az igaz volt, hogy agyon verted őket?
- Igen.
- Oh. Azt hittem álmodtam. - rázta meg a fejét - Kössz Adam! Köszönöm a segítséget!
- Ugyan! Nincs mit köszönnöd, ez természetes! Tudod rám mindig számíthatsz!
- Ezen azért vitatkoznék, de nem fogok. Na jobb ha megyek, nem akarlak zavarni. - el akart menni, de nem engedhettem, már nem!
- Lorelei, kérlek várj! - megállt.
- Mi van?
- Tudom, hogy rettentően haragszol rám és meg is értem. De kérlek nem kezdhetnénk előről? Hidd el, ha lehetne másképp csinálnék mindent!
- De nem lehet! Ha mindig őszinte lettél volna és megbíztál volna bennem, nem kéne most mentegetőznöd. Ne haragudj, de én ezen nem tudom magam ilyen könnyen túl tenni! Túlságosan megbántottál ezzel. Idő kell!
- Értem. De őszintén, van rá esély, hogy megbocsáss nekem egyszer?
- Őszintén? Fogalmam sincs! Át kell gondolnom a dolgokat.
- Megértelek. Gondolkodj csak. Van idő, én tudok várni.
- Rendben. Kössz mégegyszer, hogy segítettél!
- Semmiség!
- Jóéjt!
El is ment. Mondjuk ez jobban ment mint vártam. Azt hittem azonnal elküld a fenébe, de nem. Már az is valami, hogy gondolkodik rajta. Csak annyit tudok tenni ez ügyben, hogy várok és reménykedem. Reménykedek abban, hogy képes lesz nekem megbocsájtani.

LORELEI SZEMSZÖGE:

Huh ez a nap valami horrorisztikus volt! Az a két barom állat! Remélem megkapják a magukét a rendőrségen! Bár amit Adam-től kaptak, az sem semmi! Furcsa azért a helyzet, hogy ő volt az aki megmentett. Most úgy tűntem, mint egy gyenge csaj, aki meg se tudja védeni magát. Ha nem buktatott volna ki, tuti levertem volna! Még a szerencse sincs velem, mondjuk az sosem volt.
De azért hálás vagyok neki, ki tudja mi történt volna ha nem jön! Bele se akarok gondolni!
De az, hogy ellátott és velem maradt amíg fel nem kelek... azért kedves volt tőle. De az a beszélgetés, nem hiányzott! Újra!
Be kell látnom magamnak is, hogy ez a könyörgés és őszinte érzelmek a szemében, hangjában, jól estek. De egyszerűen ott a tüske a szívemben, hogy ennyire nem bízott meg bennem! Valahogy ezt nem tudom elfelejteni. Lehet én vagyok ennyire gyerekes, ennyire idióta de nem, egyszerűen nem tudok úgy tenni, mintha ez nem lenne és nem számítana! Mert igen is számít, nagyon is!
De átkell ezt az egészet gondolnom! Sok mindent. Hogy képes lennék-e megbocsájtani neki? Hogy el tudom-e felejteni amit tett, vagy is amit nem tett? Fogalmam sincs! De ezt egy nap alatt biztos nem fogom tudni eldönteni! Ez igen nehéz döntés lesz! Talán még soha nem kellett ilyen nehéz döntést meghoznom. Lehet nem is fog sikerülni! De mindent megteszek, hogy hamar átgondoljam ezt az egészet, és minél jobb és elfogadható választ adjak. Csak sikerüljön!

Hozzászólások (0)