Belépés
Elfelejtettem a jelszavamat

2. rész

2020-01-19

2015. szeptember 21.
2.

Másnap reggel nyolc körül keltem fel és ahogy barátnőmnek megígértem egész nap a szerződésről és az utazásról beszélgettünk és persze a srácokat is áthívtam.
Hétfőn beadtuk a papírokat a főnöknek és mondta, hogy 1-jén, azaz hétfőn indulunk. Mindenki nagyon örült, bár mondjuk én annyira nem voltam izgatott mint a többiek de mégis örültem az útnak. Legalább nem kellett ebben a kis városban dolgozni azért a kis fizetésünkért. Bár többet érdemeltünk volna hiszen rengetegszer túlóráztunk és sokkal többet dolgoztunk mint más éttermekben az alkalmazottak.
Amíg el nem jött az a bizonyos hétfő minden egyes nap azt hallgattam, hogy mikor lesz már hétfő meg mikor indulunk. Komolyan már rendesen idegesített. Legtöbbször nem is álltam le a srácokkal beszélgetni mert a vége úgyis mindig  az utazás volt.
Végre valahára eljött a nagy nap. Reggel volt és az utolsó dolgokat pakoltuk be mikor dudált a kocsi, hogy ideje indulni. Ekkor Lora mint akit puskából lőttek ki, kirohant az autóhoz és ott toporzékolt, hogy én is siessek. Tényleg ő a legjobb barátnőm és nagyon szeretem is, de most letudtam volna keverni neki egy pofont.
Kb félóra alatt kiértünk a kikötőbe ahol egy akkora luxus hajó várt minket, hogy csak attól elfáradtam ha végig néztem rajta. Mutattuk a jegyeinket a hajó kapitánynak és mondta, hogy menyjünk nyugodtan a fedélzetre és várjuk meg ott aztán körbe vezetnek minket. Így is tettünk. Olyan 20 perccel később jött is a kapitány és úgy nagyjából körbe is vezetett minket. A körút végén a számunkra talán legfontosabb helyiséget mutatta meg, a konyhát. Nagyon szép és nagyon nagy volt, sokan dolgoztak ott és csak úgy sürögtek-forogtak a konyhában. Senki nem állt le egy percre sem. Aztán ahogy ,,megismerkedtünk'' a hajóval mindenki ment a saját kabinjába amit elég szépen berendeztek.
Az első napokban kicsit nehéz volt a munka de néhány nap elteltével eléggé belerázódtunk. Az első uticélunk Kína volt, ahol kb két hétig voltunk. Jó volt kicsit leszállni a hajóról de valahogy hiányzott is.
Teltek a hetek és már rengeteg városban és országban jártunk, most az uticél amerika volt. Nem tudtunk hova megyünk pontosan de mindenki nagyon örült, hogy odamegyünk köztük én is. Már nagyjából csak néhány óra volt, hogy elérjük a partot mikor megmondták hogy Miami partjainál kötünk ki. Most egy hónapig lehettünk itt abból egy hét szabad volt.
A szállodában ahol laktunk az utazás alatt nagyon unalmas volt az élet, ezért úgy döntöttünk elmegyünk valahova szórakozni. Az esti készülődés is elég vidáman telt.
-Szerinted ez nem kövérít? -kérdezte Lora mikor berontott a szobámba.
-Nem dehogy, de ez a szín nem áll neked jól. -mondtam meg a véleményem.
-Igazad van. Jajj nincs egy göncöm se amit felvehetnék! De bezzeg te nem panaszkodhatsz, olyan jó ruháid vannak. -panaszkodott nekem.
-Nem olyan jó ruhák ezek csak jól kell őket összeállítani kedves Lorám.-incselkedtem vele.
-Ja ez igaz. De akkor is jók a ruháid. Esetleg....? -nézzet rám olyan kis huncut szemekkel és azonnal tudtam, hogy mit szeretne, kölcsön kérni valamelyik ruhám.
-Esetleg!? Nem e adnám kölcsön valamelyiket? -tettem karba a kezem és elvigyorodtam.
-Igen... Kölcsön adsz egyet? -na mit mondtam.
-Igen persze, gyere segítek választani.
-Köszike! -ugrott fel az ágyról és a szekrényemhez futott.
Akkor elkezdett a szekrényben kutakodni és kivett egy rózsaszín pólót amin egy fekete rózsa volt gyöngyel kirakva. Hozzá egy sötétkék farmer nadrágot. Azzal odadobta nekem, hogy vegyem én fel. Magának meg egy fekete fehér pólót és egy piros farmert vett ki. Egyész jó volt a stílusa és hasonló volt az ízlésünk, így felvettem azt a ruhát amit a kezembe dobott. Gyorsan felöltöztünk, kis smink, parfüm és indultunk le a halba ahol a fiúk vártak minket. Kiálltunk a szálloda elé és Josh a mindig jókedvű barátunk fogott egy taxit. Beszálltunk és egy szórakozó hely felé vettük az irányt. Kb fél óra 45 perc múlva megis érkeztünk Los Angelesbe ahol aztán zajlott az élet. Bementünk oda amit a sofőr ajánlott, hiszen ő lakik itt és jobban ismeri a várost mint mi. Bementünk miután Josh kifizette a taxit és egy nagy buli volt bent. Leültünk a bárpulthoz és mindenki leadta a rendelését. Az este végére már mindenki ivott minden féle italt. Már arra nem emlékszem, hogy hogy jutottunk vissza a szállodába de reggel ott ébredtem fel. Rettenetes fejfájással és hányingerrel. Barátnőm feküdt mellettem, ahogy felébredt azonnal a wc felé vette az irányt. Én a fürdőbe mentem és vettem egy jó forró zuhanyt. Az nap nem nagyon mentünk sehova csak a szobánkban ültünk és beszélgettünk. Következő nap ami egyben az utolsó nap volt a szabad hétből megegyeztünk, hogy valami olyat csinálunk aminek semmi köze az iváshoz. Így arra jutottunk, hogy elmegyünk a Hoollywood felirathoz.
Délután beültünk egy kávézóba aztán egy boltban vettünk inni és enni valót a kis utunkra. Olyan 5 óra körül fel is értünk a felirathoz. Nagyon gyönyörű volt a kilátás, szinte az egész várost lehetett látni innen. Leültünk egy kicsit úgymond piknikezni és beszélgettünk. Mire mindent megettünk kezdett besötétedni és hűvösödni ezért neki álltunk pakolni. Indultunk le a hegyről és mikor már majdnem lent voltunk észre vettem, hogy a telefonom nincs nálam.
-Te mit keresel? -kérdezte Josh felém fordulva.
-A telefonom. De nem találom. -kezdtem kétségbe esni.
-Nem lehet, hogy fent hagytad? -vetette fel a verzióját Troy.
-Nem tudom, lehet. De a táskámban nincs az biztos.
-Akkor most mit csinálsz? Vissza mész?
-Szerintem igen. -határoztam el magam. -Figyuzzatok, én most vissza megyek megkeresem a telómat és a szállodában találkozunk.
-Ne menyjek veled? -ajánlotta fel barátnőm.
-Ne köszi. Nincs messze és nagy vagyok már tudok vigyázni magamra. Ott találkozunk srácok! -szóltam vissza nekik már fentebbről.
-Vigyázz magadra! -kiabált utánnam Lora.
Erre már csak bólintottam egyet és elindultam vissza fel a hegyre. Mire megtaláltam a telefonom teljesen besötétedett és az orromig sem láttam el. Próbáltam világítani a mobilommal de nem sokat használt. Azt se láttam, hogy merre megyek pedig jó lett volna mert ahogy léptem egyet egy kisebb szikla darabban megbotlottam és valószínüleg elájulhattam mert arra ébredtem, hogy a nap a szemembe süt. Ahogy felültem nyilaló fájdalmat éreztem a fejemben, és ahogy a homlokomhoz értem éreztem, hogy egy kisebb seb tátong rajta. Körülötte alvadt vér és némi kosz. Volt nálam egy zsebkendő, azzal nagyjából letisztítottam magam. Próbáltam felhívni valakit de a telefonom vagy ezer darabra tört. Azt se tudtam, hogy hol vagyok és még az időt sem. Fogalmam sem volt, hogy elment e a hajó vagy nem de az jobban érdekelt, hogy a barátaim mért nem kerestek meg!?
Felálltam és elindultam hátha visszatalálok a szállodához, vagy becsöngetek valakihez és hátha megengedik, hogy telefonáljak.
Ahogy egyre feljebb értem az utcában, nagyobbnál nagyobb házak voltak ott. Nálunk ezt csak úgy hívnák ,,milliomos negyed.'' Hirtelen észre vettem egy nagyon szép házat. Nem volt az a hű de nagy ház, mert volt ott ennél nagyobb is de mégis nagy volt. Meg olyan kis elegáns volt, egyszerű de mégis nagyszerű. Talán ezt így lehet a legjobban megfogalmazni. Odamentem és becsengettem. Kb 2-3 perc múlva kisebb morgást követően kinyílt az ajtó és elég ritka látvány tárult a szemem elé. Nem hiába gazdag környék ez, és nem hiába ez a ház tetszett meg nekem a legjobban mert nem másé volt  az a ház mint Adam Lamberté. Ott állt előttem egy szál shortban és egy olyan atléta féleségben. Hát nem mindennapi látvány volt az biztos. Hirtelen lesokkoltam és nem tudtam mit mondjak. Hiszen nem mindennap találkozik az ember az egyik kedvenc énekesével.

Hozzászólások (0)