17. rész

- Jó reggelt neked is! - szólt vissza álmosan.
- Csináljak reggelit? - kérdeztem kedvesen.
- Nem kössz. Mennyi az idő? - kereste a telóját.
- Negyed 9. Miért?
- Uhh basszus! - kiugrott az ágyból, mint akit megcsípett egy pók - El fogok késni! - próbált felöltözni.
- Hova kell menned?
- Most egy nagyon fontos interjúm lesz, amire szeretnék odaérni.
- Ja értelek.
- Bocsi, de tényleg rohanok. Délután beszélünk okés!? Na puszcsi!
Nem is tudtam válaszolni, mert kirohant. Én még kicsit lustálkodtam. Voltam magamnak, tv-t néztem. Kb 10 óra felé kikeltem, felöltöztem és csináltam ebédet. Adam kb 5-re ért haza. Fáradt volt szegény, ezért inkább nem is zavartam. Kiszedtem neki a kaját és elmentem. Kb 20 perccel később kopogtattak.
- Gyere! - szóltam ki.
- Mi az, mért szaladtál el?
- Nem szaladtam el. Csak láttam, hogy fáradt vagy és gondoltam szeretnél pihenni!
- Oh milyen ari vagy. De inkább beszélgessünk.
- Oké. Miről akarsz?
- Na szerinted? A tegnap estéről.
- Mi van vele?
- Hát... semmi... Csak gondoltam átbeszéljük.
- Mit akarsz ezen átbeszélni? Szép volt, jó volt, ennyi volt. Kielégítettük egymás kíváncsiságát. - csak nézett, szerintem nem tudta mit mondjon.
- Öm... Ez jó.. Csak én azt hittem, hogy te...
- Hogy mi? Hogy többet gondolok a dologba? Hogy beléd szeretek? Ugyan! - intettem le - Sosem tennék olyat! Hiszen felesleges lenne, úgy sem viszonoznád soha az érzéseim. Meg különben is, nem akarom elrontani a barátságunkat azzal a hülyeséggel, hogy belédesek. Úgy hogy ha ezért akartál beszélni, akkor megnyugodhatsz.
- Huh! - hallottam a megkönnyebbülést a hangjában - Akkor jó. Pedig már úgy aggódtam, hogy a marhaságom miatt belémszeretsz és elveszítelek! - karolt át.
- Nyugi! Engem nem lehet olyan könnyen elveszíteni! - böktem oldalba.
- Akkor jó! Nagyon bírlak!
- Én is bírlak te kis énekes palánta!
- Még énekes palánta! Na megállj! Ezért kikapsz!
Hozzám vágott egy párnát. Ebből nem más következett, mint egy gigantikus párna csata. Az egész estét elbaromkodtuk, aztán aludni mentünk. Persze külön-külön.
Elővettem a titkos helyemről a naplómat és neki álltam egy új eseményt leírni. Tudom kissé gyerekes, hogy egy 24 éves lánynak naplója van, de én így fejezem ki magam. Nem úgy mint más lány, hogy nap hosszakat trécselnek egymással a semmiről.
„Kedves naplóm! Ma boldogan és dühösen ébredtem. Megtettem azt, amiről korábban csak írtam, lefeküdtem Adam-mel. Nagyon jó volt. De ezek után minden más lesz. Legalább is bennem. Most hagytunk abba egy nagyon izgis párna csatát. Szeretek vele baromkodni, legalább addig elfelejtem minden gondom. De most, hogy egyedül vagyok rá kell, hogy jöjjek, hiányzik. Tudtam, hogy ez lesz. Belezúgtam! Már régóta, de a tegnapi éjszaka teljesen világossá tette. Nem is azért mert lefeküdtem vele, hanem azért mert gondolkodás nélkül igent mondtam. Az előbb meg pont azt ecseteltem neki, hogy mindez nem számított és csak egy laza este volt! Mondjuk azon meglepődtem, hogy ilyen könnyen tudtam hazudni. De tudtam, hogy erről beszélni akar. Tudtam, hogy fél attól nehogy beleszeressek. Még jó, hogy ilyen hihetően tudok hazudni! De vajon meddig? Én sem bírom ezt örökké. Mindig csak megjátszani magam! De mi a francért kell nekem mindig ilyenekbe beleszeretni!?? Olyan dühös vagyok magamra azért! Először a tanárom, aztán a haveromnak az apja és most Adam. Komolyan mondom én vagyok az emberiség szégyene! De mindegy, majd csak lesz valahogy. Mivel nem látok a jövőbe, így nem is tervezek semmit. Most megyek majd még írok ha történik valami. Szia!"
Amint befejeztem eltettem vissza a helyére a kis naplómat. Lefeküdtem aludni.
A napok gyorsan teltek. Csak azt vettük észre, hogy június van. Elvoltunk ez idő alatt, bár igaz Ad sokat melózott, így elég sokat voltam egyedül. Aminek azért a magam módján örültem.
Telt az idő és már úton voltunk vissza Las Vegas-ba a versenyre. Nagyon boldog voltam! Reméltem és izgultam, hogy megnyerem-e!
El sem hiszem, de itt vagyok a döntőben! Nem tudom hogy de megcsináltam! Adam is eljött megnézni és szurkolni. Örültem neki. Mások is. Mutatták a tv-ben is és kértek tőle aláírást is.
Én és egy srác voltunk a döntősök. Kevinnek kívták. Nem tudom miért de ha valakit így hívnak, rögtön a Reszkessetek betörők jut az eszembe. Nem tehetek róla de így van.
A zsűriben nagyon híres kritikusok, menő szakácsok és a korábbi versenytársaink voltak. Mivel ők külön teremben voltak nem tudhatták ki melyik ételt készítette.
Szoros volt a küzdelem. Fej-fej mellett haladtunk. Már csak a desszert volt hátra. Itt dől el minden! Kivitték az utolsó tányérokat is és bent vártunk a közönséggel, hogy vajon ki nyert. Kis idővel visszajöttek Gordonék és bejelentették ki nyert. Amikor kimondták a nevem el sem hittem, hogy én! Tényleg én!? Én nyertem!?? Úr Isten! Még az ütő is megállt bennem. Ott ünnepelt mindenki én meg csak álltam mint a szobor. Akkor „ébredtem fel" amikor lelocsoltak pezsgővel. Adam odajött felkapott a földről és megpördült velem. Annyira örültem! Mindenki ünnepelt. Jöttek gratulálni a volt csapattársaim is, Joe-k is és úgy mindenki. A díj átadása után haza mentünk. Otthon ünnepeltünk egy kicsit, de nem sokáig mert nem voltam valami jól. Szédültem meg folyton a hányás kerülgetett. Biztos a nagy izgalom miatt amit ma átéltem. Az bárkinek betenne az tuti. Másnap pedig Adam nagy napja volt! Ugyan is holnap június 12-e lesz. Megjelenik az új albuma a The Original High. Mondjuk már megjelent róla dal még áprilisban, a Ghost town. De én már az egészet hallottam.
Ad reggel már hajnalban keltett, hogy menjünk gyorsan a stúdióba. Olyan fáradt voltam, hogy azt se tudtam merre vagyok arcnak. Csukott szemmel öltöztem. Mire bementem a házba csinált nekem kávét és egy sonkás szendvicset, milyen kis aranyos.
- Jajj Jessika! Annyira izgatott vagyok! Ma jelenik meg az albumom! El se hiszem. Vajon tetszeni a rajongóknak? - úgy darálta le a szavakat, hogy a felét nem is értettem.
- Nyugi. Imádni fogják! Hiszen a Ghost town-t is imádták.
- Igaz. De akkor se bírok nyugton maradni!
- Azt látom. Na gyere menjünk inkább. Addig se leszel ilyen izgága.
Elindultunk. Egész nap ott voltunk. A stáb tagok is ott voltak, a hangmérnökök, statiszták stb. Kb olyan 10 körül dobták piacra. Késő délutánig ott ültünk és vártuk, hogy miképp fogynak a lemezek és mennyi a letöltés. Közben páran megéheztünk és rendeltünk pizzat. Valaki tenger gyümölcseit rendelt, amitől még a hideg is kiráz. Gyűlölöm a halat és minden egyéb olyan állatot ami a vízben él.
Én jó ízűen falom a húsimádómat erre a bunkó parasztja odaül mellém pedig direkt szóltam, hogy tartsák távol tőlem azt a pizzat. Amint megéreztem a szagát rohantam is a mosdóba. Amit csak tudtam mindent kihánytam. Tudtam, hogy ez lesz! Még a szagától is írtózom. Úgy mentem vissza mint aki el akar ájulni. Ezért Adam inkább haza vitt. Csinált nekem teát és aranyos módon betakargatott. Jól esett ez a kis kényesztetés.
- Jobban vagy már? - adta át a teát.
- Igen. Már tűrhetően.
- Mért nem mész el holnap a dokihoz? Lehet hogy valami komolyabb dolog van a háttérben. Tegnap sem voltál jól. Nem akarom, hogy beteg legyél. - jól esett, hogy így aggódik.
- Jó majd meglátom hogy leszek.
- Rendben. Elkísérnélek de holnap nagyon sűrű napom lesz. Még enni sem lesz időm.
- Ugyan! Hagyd majd elmegyek magam, ha jobban leszek.
- Okés. De ha van valami rögtön hívj!
- Persze, alap.
- Na megyek hagylak pihenni. Jóéjt! - adott egy puszit a homlokomra.
- Neked is!
Kiment. Hamar elaludtam. Másnap későn keltem fel. Kimentem a konyhába de Adam már sehol sem volt. Biztos korán lelépett. Reggeliztem valamit, bár nem nagyon bírtam. Ez a gyengeség és rosszul lét nem akart elmúlni. Már én is kezdtem aggódni, ezért jobbnak láttam ha tényleg elmegyek az orvoshoz. Felöltöztem és elmentem. Itt úgy volt a rendelés, hogy a kórházzal volt egybe építve az alap ellátásos orvos. Így ha sűrgős lenne valakinek egy vizsgálat az azonnal tud cselekedni. Sokat kellett várni, sokan voltak de végül bejutottam.
- Jónapot! - köszöntem.
- Jónapot! Foglaljon helyet. - leültem - Halljuk mi a panasza?
- Hát igazából semmi komoly, csak egy pár napja eléggé rosszul vagyok. Folyton szédülök, gyengének érzem magam és kb két napja hányok is. Szerintem valami gyomorrontás lehet. Vagy a sok idegeskedés miatt.
- Mi miatt idegeskedik annyit?
- Csak indultam a mesterszakácsban és megnyertem. A köztes időben azért sokat izgultam, hogy megnyerem-e.
- Áh akkor onnan volt olyan ismerős! Gratulálok!
- Köszönöm! - mosolyogtam.
- Nos, lehet furcsa lesz a kérdés. De volt ön mostanában férfival?
- Öm... - elgondolkodtam, aztán leesett miért kérdi - Igen, kb egy hónapja. Gondolja hogy...?
- Lehetséges. De ez csak feltevés. A vizsgálatok után többet tudunk. Tessék a kért vizsgálatok listája. Vérvétel, vizelet, ultrahang. Ha megvannak az eredmények okosabbak leszünk.
- Rendben.... Köszönöm.. Viszlát!
Kimentem. De úgy mint aki azt sem tudja, hogy hol van. Annyira lesokkolt ez a dolog, hogy majd elakartam ájulni. Felmentem az emeletre és megcsinálták a szükséges vizsgálatokat. A nap végére kézhez kaptam minden eredményt. Amit láttam lesokkolt. Pozitív lett mind. Atya Ég! Terhes vagyok! Hogy mondom ezt meg Adam-nek!?