16. rész

„Ez a rész kicsit erotikusra sikerült, remélem tetszeni fog!?"

Olyan érzés volt mintha a szívembe markoltak volna. Bár... Nem is tudom, nem lepett meg a dolog úgy ahogy azt kellett volna. Álltam csak az ajtóban, vártam valami válaszra számítva.
- Sziasztok! - köszöntem halálos nyugodtsággal.
- Ööö... Jessika! Hát te? Mit keresel itt? - kérdezte zavarodottan.
- Óh semmi különöset. Csak gondoltam meglátogatom a barátomat. De úgy látszik zavarok. - mutattam rájuk - Léptem is. További jó szórakozást! Szia Carl! - elindultam kifelé.
- Ne, várj! - szaladt utánnam - Had magyarázzam meg!
- Ezen nincs mit megmagyarázni Carl! Megcsaltál. Ok nélkül. Ráadásul azzal a lánnyal, akiben óriásit csalódtam! De nem baj legyetek nagyon boldogok! - leindultam a lépcsőn.
- Ne, kérlek! Jessi! Szeretlek!
- Ne!!! Ezt az egyet ne mondd! Ha szeretnél nem tetted volna ezt! De nyugi tényleg, nem haragszom. Nem leszen öngyilkos ne félj! További jó mulatást! Szia Lora! - kiáltottam fel a lánynak.
Kiviharzottam a házból és egyenesen haza mentem. Nem voltam szomorú, inkább dühösnek mondanám magam. Még ha meg is csalt mért pont vele kellett!? Van rajta kívül kis millió lány, erre pont Lora kell neki! Megáll az ész!
Haza érve kicsit kidühöngtem magam. Hangosabbra sikerültek a dolgok mert Adam bejött a szobámba vagy is jobban mondva berontott, hogy mi ez a nagy lárma. Éppen egy vázát akartam a falhoz vágni, amikor odajött és elvette tőlem. Hátulról kapott el és átkarolva kapta ki a kezemből a vázát. Hirtelen megijedtem, de amint hátra néztem elmúlt az ijedtség. Ellöktem magamtól.
- Állj le Jessi! Mi van veled? Mi történt?
- Semmi! - válaszoltam idegesen.
- A semmi miatt vered szét a házat!? A verseny miatt akadtál ki? De hisz nem szüntették be csak később fejezitek be!
- Dehogy a verseny miatt! Tudom, hogy visszamegyünk. - ültem le.
- Akkor? - leült mellém és megfogta a vállam bíztatásként, hogy nyugodtan mondjam el neki.
- Carl miatt.
- Mi van vele? Bajban van?
- Nem. Csak gondoltam meglátogatom otthon, és egy másik lánnyal találtam egy ágyban. - lehajtottam a fejem.
- Oh... Annyira sajnálom Jessi! - simította meg a hátam, mit ne mondjak jól esett - Pedig azt hittem, hogy ti sokáig együtt lesztek. Olyan jó páros voltatok.
- Itt a hangsúly a volton van. De nem számít. Nem érdekel! Túl teszem magam rajta. Senki nem ér annyit, hogy tönkre tegyem magam miatta és az idegzetem!
- Mondjuk ebben igazad van. De azért nem árt kicsit szomorkodni, így eltudod végleg engedni.
- Nem. Én nem szoktam szomorkodni senki miatt!
- Rendben. Ahogy érzed. Maradjak lelkizni?
- Nem kell. Menj csak ha dolgod van. Nem akarlak feltartani.
- Nem nincs dolgom, ne érts félre. Csak van aki ilyenkor egyedül akar lenni. De ha te nem, akkor gyere! - húzott fel.
- Hova?
- Ne törődj vele, csak gyere!
Felráncigatott aztán benyomott a kocsiba. Egy klassz kis szórakozó helyre mentünk. Szinte mindenki ismerte Adam-et. Hol ez, hol az állította meg valamiért vagy csak köszönni. Leültünk a pulthoz és kikért egy kör koktélt.
- Adam te vezetsz! Nem szabadna innod!
- Nyugi! Ez csak egy koktél nem lesz baj! Meg különben is vezettem már részegen.
- Jah tudom kössz az infót. De inkább ne igyál. Ha tudtam volna, hogy ezt akarod akkor otthon is ihattunk volna.
- De ott olyan nyomasztó lett volna. Itt pedig tudunk bulizni. Gyere! - rángatott magával.
- Hova!?
- Hát táncolni! Gyere!
Nem igazán volt kedvem bulizgatni, de neki nem lehet nemet mondani. Neki álltunk táncolgatni. De inkább csak baromkodtunk. Folyton hülyeségeket ordított a fülembe, mert a hangos zenétől alig hallottuk egymást. Hol erről az emberről mondott valamit, hol arról. De mondjuk az nagy volt amikor egy srácra azt mondta, hogy ez még nálam is buzisabb. Na bakker! Akkor a homlokomra csaptam, hogy hogy lehet ilyen bolond.
Igaza lett! Eltudta űzni a rossz kedvem és a dühöm. Egész este csak röhögtünk. 11-kor kezdődött a karaoke est. Addig nyaggatott amíg bele nem egyeztem, hogy énekelek vele valamit. Bár azt megfogja emlegetni, de az ő baja. Felmentünk a színpadra és odament a dj-hez, hogy leadja a számot amelyiket előadjuk. Enrique Iglesias és Whitney Huston duettjét választotta. Nem is tudtam, hogy szereti Enrique-t. Ez új. A Could I Have This Kiss Forever dalt adtuk elő. Mikor az én részem következett eléggé izgultam. Csak otthon magamnak énekelgettem, ott úgy se hall senki. Neki láttam. Mindenki csak lesett. Tudtam, hogy szar vagyok de ennyire. Mikor Adam becsatlakozott hirtelen taps vihar tört ki, mindenki minket tapsolt. De szerintem csak őt. Mikor vége lett meghajoltunk. Lesiettem a színpadról, hogy ne égessem magam tovább. Ad lejött utánnam és mérgesen leült mellém.
- Te kis hazug! - vágta hozzám.
- Én? Miért? - lepődtem meg.
- Mindig azt mondtad nekem, hogy nem tudsz énekelni meg szar hangod van.
- Ha egyszer szar a hangom. Mit csináljak vele?
- Jajj te olyan hülye vagy! Nincs is szar hangod. Tudod te milyen jó vagy? Simán hoztad Whitney-t! Indulnod kéne az American Idol-ba vagy az X-factorban! Te szerintem pályát tévesztettél.
- Te hülye vagy Adam! Én mint énekes? Na ne nevettes! Gyere inkább menjünk haza elég volt a mai napból. - húztam fel.
- Jólvan menjünk! De akkor is ezért számolunk!
Beültünk a kocsiba és haza mentünk. Út közben féltem, hogy lekapcsolnak a zsaruk. Hisze mind ketten ittasak vagyunk, mondjuk én most egy kicsit jobban.
Haza érve egyenest a fürdőbe mentem. Vettem egy hideg majd egy forró zuhanyt, hogy kijózanodjak. Mikor a melegnél tartottam kicsit tovább voltam bent, hogy átmelegedjek. Ahogy ott álltam és zubogott a víz nyikorgást hallottam. Kinyílt a fürdő ajtó és egy alak jött be rajta.
- Kopp kopp! - na ugyan ki más lehetne, mint őnagysága.
- Adam menj ki! Éppen zuhanyzok! - kiabáltam ki neki.
- Ugyan már! Sötét az üveg nem látni semmi! Meg amúgy is láttam már olyat. Hidd el nem ijednék meg!
- Óh akkor ennyi erővel gyere be és zuhanyozzunk együtt! - mondtam irónikusan.
- Okés! - hallottam ahogy elkezd leöltözni, kezdtem megijedni - Adam csak vicceltem! Be ne gyere!!!
- Már késő! Levetkőztem! - hallottam a lépteit egyre közelebbről majd kinyitotta a zuhany ajtaját, rettentően megijedtem - Csukd be a szemed ha szégyenlős vagy!
- Istenem Adam! - eltakartam a szemeim és hátat fordítottam, minél kevesebbet lásson belőlem.
Igaz egyszer voltunk együtt, de akkor rettentően részegek voltunk és nem emlékszünk rá. Most meg... áhh... Végem van!
- Menj már arrébb! - félre lökött az oldalával.
Bepréselődtem a sarokba és vártam, hogy ennek az egésznek vége legyen. Hallottam, hogy tényleg neki állt zuhanyozni. Kinyitotta a tusfürdőm tetejét és nyomott a kezébe. Basszus itt van mellettem meztelen, zuhanyzik és úgy csinálok mint egy idióta szűz lány. De nem tehetek róla. Nem merek még odanézni sem. A szívem a torkomban dobog. Úgy kapkodom a levegőt mint egy asztmás. Belül viszont bizsergek, hajt a kíváncsiság, de a félelmem nagyobb, nem merek odanézni! A víz kellemesen meleg mégis libabőrös vagyok. Basszus! Megint ez a reakció. De most hevesebb, ezerszer. Ahogy a gondolataimmal harcoltam éreztem, ahogy megfogja a vállam. Megijedtem, de továbbra sem néztem oda.
- Hahó! Nem harapok, idefordulhatsz!
- Kössz nem! Siess a fürdéssel had menjek ki innen!
- Mi akadályoz meg? Ott az út menj csak! - hallottam, hogy félre áll.
- Nem! Legyél kész és majd utánnad kimegyek!
- Óh hát én hosszan szeretek zuhanyozni! Hagyom, hogy a víz átjárjon és a fincsi illatú tusfürdőt átvegye a bőröm. Bár a hátamat nehéz megmosni. Megmosod nekem?
- Mi!? - nem tudtam hogy most jól értettem e amit mond.
- Megmosnád a hátam légyszi?
- Ö... Izé... Hm... Add azt a szart és fordulj meg!
Elvettem a flakont és vártam addig amíg megfordul. Nyomtam a kezembe és elkezdtem a hátát mosni. De szigorúan csak a hátát néztem. Mondjuk nem is mertem mást. Vettem egy mély lélegzetet és összeszedtem annyi bátorságot amennyit csak tudtam.
- Most te jössz!
Átdobtam a válla fölött a flakont és megfordultam. Ő is felém fordult és elkezdte a hátam dörzsölni. Mit ne mondjak azért jól esett, kellemes volt. Előre húztam a hajam, hogy ne tépjen meg. Mert azért hosszú és könnyen belekaphat. Egy ideig ez ment, aztán kezdett furcsán viselkedni. Egyre lágyabban, finomabban simogatta a hátam. De lehet, hogy csak én képzeltem be magamnak a nagy izgatottság miatt. Próbáltam magamhoz téríteni magam, hogy képbe legyek. Éreztem, hogy a derekamnál körben előre nyúl és a hasamat mossa. Lenéztem, hogy tényleg igaz-e, de az volt. Láttam a kezeit. Közelebb lépett hozzám és jobban körbe ölelt. Na ettől nagyon para lettem és elléptem tőle.
- Adam mit csinálsz?
- Csak fürdetlek.
- Ez azért egy kicsit több! Mit akarsz csinálni?
- Najó! Őszinte leszek. De úgy se fogod elhinni.
- Azért próbáld csak meg, hátha elhiszem!
- Tudod ha nem lennék meleg már rég az ágyamban kötöttél volna ki. - na ettől padlót fogtam, az állam a követ súrolta.
- Hogy mi? Adam részeg vagy! - próbáltam terelni, hogy ne mondogasson ilyet.
- Ittam igaz, de részeg nem vagyok. Csak ilyenkor azért megered a nyelvem. Azért is mondom most ezt el. Tudod azért látom, hogy hány jó nő sétál az utcán és néha bánt, hogy nem tudok rájuk bukni. Valahogy nem izgatnak fel. Tudom, hogy ez az én hibám! Amiért néha eléggé utálom magam! Igaz mindig azt mondom, hogy fogadjuk el magunkat és a másikat úgy ahogy van, de nekem ez nem mindig sikerül. Néha eléggé bánt, hogy nem vagyok normális ember.
- Adam a normális relatív. Mi manapság a normális? Az ha két ember együtt van és kézen fogva járnak vagy ha annyit vitatkoznak, hogy az már fáj? Mindenkinek más a normális.
- Igen tudom. De te nem tudod régen, kamasz koromban miken mentem keresztül! Annyira szerettem volna olyan lenni, mint a többi srác. Fogni egy szép lányt magamnak, kézen fogva csókolózni és együtt járni mindenhova. De sose ment. A lányokkal inkább a divatről, cipőkről és a pasikról tudtam csak beszélni. Annyira zavart ez engem. Igaz idővel rájöttem, hogy erről nem tehetek és megtanultam kezelni a helyzetet, de akkor is néha bánt még. Például itt vagy te is.
- Én? Mért mi van velem?
- Hát itt vagy, klassz csaj vagy. Kedves, okos és szép is. Erre nem tudok veled lenni. Mivel úgy sem tudnám megadni azt, amit szeretnél. Sosem voltam szerelmes lányba, nem is tudnék. De szeretnék! Tudom, hogy ez iszonyat hülyén hangzik de így van. Például mikor megtudtam, hogy Carl-al vagy, mintha féltékeny lettem volna vagy nem tudom. Nem volt jó érzés. De amikor kidobtad örültem. Persze rossz volt látni, hogy bánt téged de örültem. Nem tudom mi lett velem, ilyet sosem éreztem. Legalább is lány iránt. Bazdki mit csináltàl velem!? - azok amiket mondott hát... nem is tudom mit mondhatnék, egyszerre örültem és sírtam is.
- Én? Semmit! Nem is csinálnék. Soha nem akarnálak megváltoztatni!
- Tudom jól hidd el. Ezért is bírlak nagyon. Elfogadsz úgy ahogy vagyok. Ilyen buzinak!
- Jajj ne beszélj már így! Kérlek! - fordítottam hátra a fejem.
- Jó-jó de akkor is az vagyok.
- Jhajj Adam... - sóhajtottam.
- Mondjak egy hülyeséget?
- Hajrá. De nem hinném, hogy ma már ennél is jobban meg tudsz lepni.
- De ne harizz meg!
- Nem fogok! - közelebb hajolt és elhúzta a hajamat a fülemtől, gondoltam súgni akar valamit.
- Szeretnék veled lefeküdni. - tévedtem, mégis csak megtudott lepni.
- Hogy mi!? - az állam ismét a földet súrolta.
- Jól hallottad! Nem tudom, hogyan lehetséges ez, de nagyon kívánlak. Lehet csak a kíváncsiság miatt, nem tudom.
- Óh Adam. Ne haragudj, de nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne. Nem akarom, hogy rámenjen a barátságunk.
- Nem menne rá! Csak egyszer megtörténne és kész. Soha nem beszélnénk róla! De megértem ha nem akarsz velem lenni. Azért egy buzival másabb.
- Nem mondtam, hogy nem akarok. Csak rossz ötletnek tartom! - hopp, ezt most komolyan kimondtam, jó ég.
- Áhh szóval neked is vannak perverz gondolataid? - hallottam a hangjában azt a bizonyos csintalanságot.
- Nem! Tévedsz! Nekem nincsenek perverz gondolataim! Csak...
- Csak azért jó volna velem ugye? Haha lebuktál!
- Én nem mondtam ilyet!
- Nem de erre utaltál. Na akkor mi legyen?
Közben közelebb jött és átkarolt hátulról. Elkezdte puszilgatni a hátam, a vállam közben simogatta a hasam, derekam, hátam. Azonnal libabőrös lettem és mintha nem is én uraltam volna a testem. El sem hiszem, hogy ennyire a hatása alatt tudok lenni. Ez már rendesen ijesztő! De még mindig nem mertem megfordulni. Közben teljes testével hozzám simult. Jesszus!!! Éreztem minden mozdulatát. Igaza volt, tényleg kíván engem, éreztem. Basszus, hogy milyen nagy van neki! És erre nem emlékeztem újévkor!? Nem semmi! A szívem úgy vert, majd szívrohamot kaptam. Levegőt nem is bírtam venni, mintha légszomjam lett volna. Közben a kezei lejebb tévedtek. Már nem tudtam mit tenni, átengedtem magam a dolgoknak. Már nem érdekelt semmi, ha a pokolban égek halálra az sem. Akkor is akarom őt! Nagyon!
- Na Jess, mi legyen? Akarod?
- Igen!
Teljesen megbabonázott. Magafelé fordított és szájon csókolt. Basszuskulcs! Majd elolvadtam. Jól csinálja! Egyre hevesebb lett, teljesen elragadta őt is a hév. Elzárta a csapot és bebotladoztunk a szobámba. Bedobott az ágyba és rámfeküdt. Ott folytattuk tovább. Ahol csak hozzám ért bizsergett a bőröm, libabőrös lettem. Annyira magával ragadott, hogy meglepődtem magamon is.
Reggel egy ágyban ébredtem vele. Álmaim férfijával. Kár hogy ő engem nem tekint partnernek. De ez sem érdekelt! Ez volt életem legjobb és legszebb éjszakája és nem cserélném el semmiért!
Mondjuk azon aggódtam, hogy tényleg úgy lesz-e ahogy mondta. Hogy nem befolyásol semmit és ugyanúgy barátok maradunk-e? Remélem igen. Nem akarom őt elveszíteni emiatt! De ezen elég akkor aggódni ha netalán odajutnánk. Most kiélvezem a pillanatot. Alszik még. Csendben fekszek mellette és nézem, ahogyan alszik. Olyan nyugodt, békés az arca. Érdekelne miről álmodik. De jobban érdekel az, vajon megbánta-e ő ezt az éjszakát?
A nap enyhén besütött az ablakon. Kis idő múlva felkelt ő is. Nem tudom mit mondjak neki, ezért csak köszöntem.
- Jóreggelt!