13. rész

Lezajlott a nagy családi vacsi. Nagyon jó volt. Mindenki örült. Kis butácska dalokat énekelgettünk. Bár én nem nagyon, mert nem tudok. Legalább is nekem nem jön be a hangom. Másnap a nagy család szét szóródott. Mindenki haza ment. Hozzám eljött Carl és együtt töltöttük a karácsonyból hátra lévő időt. Csak kettecskén, bár azért bemutattam Adam-nek is. Jól kijöttek, hamar megtalálták a közös hangot. Aminek azért örültem. Hiszen ciki lett volna itt egymást kerülgetni. Nem lett volna jó ha legjobb barátom és a párom fasírtban vannak.
Hamar elrepültek a napok. Azt vettük észre, hogy szilveszter van. Mivel már az évben nem dolgoztunk sok szabadidőm volt. Fele-fele arányban töltöttem Adam-el és Carl-al.
Ad-nek volt egy fellépése az nap estére és megkért, hogy kísérjem el. Szívesen mentem. Hiszen csak egyszer voltam a koncertjén, de akkor még nem ismertem. Mármint személyesen. Készülődtünk. De az volt az igazság, hogy nem nagyon tudtam, hogy egy ilyes fajta bulira mit kell felvenni. Így átmentem az én barimhoz (ahogy ő hív engem) hát ha ő tud adni valamilyen tanácsot. Mikor bementem néma csönd volt. Azt hittem nincs itthon senki. Ránéztem az órára, fél hét. Akkor még nem mehetett el. Hiszen 9-kor kezdődik a koncert és 8-ra jön értünk a kocsi. De akkor hol lehet? Elkezdtem hát keresni. Közben fennhangon szólítgattam, de nem jött válasz. Kezdtem megijedni. Felmentem az emeletre és enyhe zúgást hallottam a szobája felől. Bementem és az a látvány ami fogadott, hát.... Szavak nincsenek rá. Ruhák össze-vissza dobálva, Ad az ágyon ül és a tv-t próbálja kapcsolgatni de az csak zúg. Ahogy mondják hangyás képet ad. Nem tudtam, hogy nevessek vagy sírjak.
- Hahó! Hát te meg mit csinálsz? - kérdeztem elcsodálkozva.
- Próbálom beállítani ezt a rohadt tv-t - mutatott dühösen az említett tárgyra - hogy felvegye a sorimat, de nem akar összejönni! - idegeskedett.
- Nyugi! Add ide megcsinálom! - ültem le mellé és kivettem az irányítót a kezéből.
Visszahoztam először is a csatornákat, majd rámentem a felvevésre, hogy véletlen se maradjon le a sorozatáról. Aztán ahogy állítgattam még, végig néztem rajta.
- Adam! - szóltam neki.
- Igen? - nézett rám.
- Vegyél nadrágot! - ekkor jöttem rá, hogy egy szál semmiben ül mellettem, mit mondjak azért kicsit zavarba jöttem.
- Uh bocsika! Észre se vettem.
Felállt és felvette a fellépős nadrágját. De azért amíg elért odáig végig néztem rajta, tudom kicsit gonosz vagyok, de nem tudtam nem odanézni. Mit ne mondjak, jók a formák. Ezen csak nevettem magamban. Milyen kis perverz vagyok! Nem is tudtam, hogy tudok ilyen lenni. Bár én őszinte ember vagyok, bárkiről megmondom a véleményem. Legyen az lány vagy fiú. Ha egy lány szép én azt is megmondom és elismerem. Az nem azt jelenti, hogy tetszene is.
Mire mindent beállítottam neki, ő felöltözött.
- Kész vagyok! Tessék minden részt fel fog neked venni! - dobtam le a távirányítót az ágyra.
- Köszi köszi köszi! Egy angyal vagy!
- Aha tudom.
- Amúgy mért jöttél? Mert gondolom szerettél volna valamit? - ki is ment a fejemből.
- Ja tényleg. Csak azt akartam megkérdezni, hogy milyen ruhát kell felvenni egy ilyen nagy eseményre? - próbáltam tréfásan kérdezni.
- Ó hát mindegy. Amiben jól érzed magad. Egy csini farmer meg póló is klassz lesz.
- Hát én is ebben gondolkodtam. De nem túl egyszerű az?
- Nem. Pont jó. De siessünk mert még sok a tenni való.
- Oké vettem a célzást! Mentem is alsónadrág úr! - tisztelegtem mint a katonák.
Ő hozzám vágott, vagyis csak akart egy párnát, de nem talált el. Kinevettem és kiszaladtam tőle. Elkészültünk és pontban 8-ra itt is állt az autó. Beszálltunk a limuzinba fs robogtunk is a stadion felé. Bemutatott ott engem pár embernek, hogy kezeljenek engem VIP ként, mert a barátja vagyok stb. Úgy is bántak velem, mint valami szupersztárral. Nem mondom azért tetszett a dolog. Úgy éreztem magam, mint az angol királynő. Elkezdték a koncertet. Nagyon jó volt a hangulat. A tömeg sikoltozott, kiabáltak és buliztak. Igazi év búcsúztató volt ez a javából. 11-kor véget ért a koncert és elbúcsúztunk mindenkitől. Adam-et meghívták egy afterparty-ra. Elhívott engem. Nem akartam menni. Hiszen mit keresnék ott? Se híres, se filmsztár se senki nem vagyok. Csak útban lennék. De Ad addig győzködött míg bele nem mentem. Volt azon a party-n mindenki. Többek közt Lady Gaga is. Köztudott, hogy ő Adam egyik barátja. Jóban vannak màr régóta. Bemutatott neki. Tökre aranyos volt. Jól elbeszélgettünk. Hamar összebarátkoztunk. Még a számát is megadta, bár nem értem miért, de jól esett. Az este végére, ahogy iszogattunk is, berúgtunk. De még volt annyi lélekjelenlétem, hogy eltuszkoltam Adam-et a kocsiig. Hazamentünk. Egymást támogatva, de inkább én őt, mentünk be a házba. De neki még nem volt elég. Folytatni akarta az ünneplést. Mivel bennem is jócskán volt ital, belementem. Ittunk pezsgőt, wiskey-t meg már tudja a fene miket. Éjfél előtt pár perccel kimentünk a kertbe, egy pohár pezsgővel a kezünkben.
- Jess Jessi Jess! - énekelgetett a fülembe.
- Halkabban kérlek. Megsüketítesz te bolond!
- Jessi Jessika! - suttogta.
- Mivan Adam? - súgtam vissza.
- Pohár köszönést mondanék! - elgondolkozott, aztán kitört belőle a nevetés miután ràjött mit mondott - Még köszönést! Jah köszönök a pohárnak. Szia pohár! - integetett a kezében lévő pohárnak.
- Igen nagyon okos vagy. Mondd azt a pohár köszöntést! Halljuk! - álltam meg előtte.
- Igyunk arra, hogy a következő év a világ legjobb éve legyen! Meg arra, hogy ebben az évben az volt a legjobbacska, hogy megismertelek!
- Igyunk ezekre, és arra is, hogy a legjobb barátom lettél. Amit soha nem tudok megköszönni a sorsnak. - pont ahogy az égbe emeltük a poharakat elkezdődött a tüzijáték, hangos kiabálás és nagyszerű fényjáték tarolta le az éjszakát.
- Boldog Új Évet Jess!
- Neked is Boldog Új Évet Adam! -koccintottunk.
Megittuk az italainkat. Aztán mégtöbbet. Annyit ittunk, hogy a további részekre nem is emlékszem.
Másnap iszonyatos fejfájással és hányingerrel keltem. Nehezen nyitottam ki a szemem. Mintha egy mázsás súlyt tettek volna a szemhéjaimra. De végül csak sikerült. Miután megszoktam a fényeket, szétnéztem.
Olyan fura volt minden.
„Hisz ez nem az én szobám!" Üvöltötte egy hang a fejemben. Ismerős volt a hely.
Várjunk csak! Ez Adam hálója. De mit keresek itt? Lenézek magam mellé, ott fekszik ő. A hátáról le van csúszva a takaró, nincs rajta póló. Szóval egy ágyban aludtunk. Olyan furán érzem magam, olyan üresnek. Végig nézem magam.
Nincs rajtam ruha! Te Jó Ég!!! Mi történt itt!?
Lejebb húzom a takarót, Adam-en sincs ruha. Lenéztem a földre, hát ott van minden ruha darabom. Szanaszét dobálva, az övéi mellett. Ha most az történt amire gondolok, egyszerre érzek meglepődöttséget, szégyent és egyfajta bizsergést, olyan megkünnyebbült érzést.
Fogom a fejem, dörzsölöm a szemem hátha csak álmodom. De nem, ez nem álom. Gyorsan összekapkodom magam. Kiakarok sietni, de nem megy. Valami megállít. Az érzés a szívemben. Halkan, szinte lábujj hegyen megyek oda hozzá és az arcát nézem. Mélyen alszik, de közben mosolyog. Ki tudja miről álmodhat? Talán jobb is ha nem tudom. Betakartam, had aludjon csak. Lelopóztam a kis lakhelyembe és lefürödtem. Közben agyaltam, hogy mi is történhetett. De teljes képszakadás van az éjféli koccintás után. Na ezért nem szabadna ennyit innom!
Meg is fogadtam azonnal, hogy soha többé nem iszom! Csak is alkoholmentes dolgokat!
Az egész napot az ágyban töltöttem. Este kb olyan 7 óra felé kopogtattak. Adam volt az, bár most nem akartam vele beszélni. Nem igazán tudtam mit mondjak.
- Gyere be! - szóltam ki, ő bejött.
- Szia! Hogy vagy?
- Már jól. Elmúlt a fejfájás. Te?
- Hát... Tűrhetőbben. Nagyon elviselhetetlen voltam?
- Nem. Tökre aranyos voltál. - nem tudtam mit mondjak.
- Akkor jó. -könnyebbült meg - Azt hittem már csináltam valamit, ami megbocsájthatatlan.
- Dehogy.
- Akkor nem tettem semmit? - nem tudtam megmondjam e az igazat, de a nem felé hajlottam.
- Nem semmit. Nyugi!
- Az jó. Örülök. Nyugi te sem voltál rossz! - kacsintott olyan rossz fiúsan.
- Én sosem vagyok rossz. - húztam a vérét.
- Pedig néha nem ártana. Na megyek nem zavarlak. Pihend ki magad, holnap meló van neked is meg nekem is. Jóccakát!
- Aha neked is bármi is legyen az!
Csak nevetett aztán kiment. Lefeküdtem aludni, bár nem igazán sikerült. A történtek jártak a fejemben. De azt megfogadtam, hogy nem mondom el neki, soha! Nem tudhatja meg. Erre rámenne a barátságunk. Hiszen ha megtudja távolság tartó lesz és egy idő után eltaszítana magától. Amit nagyon nem szeretnék.
Ez lesz az én kis személyes titkom, amit a sírig cipelek. Nagy nehezen elnyomott az álom. Másnap a telóm iszonyat hangos zajára ébredtem. Elkészültem és indultam melóba. Erről eszembe jutott Carl. Neki főleg nem mondhatom el. De vajon tudok majd ugyan úgy viselkedni vele? Vajon ugyan úgy fogok majd érezni iránta? Nehéz kérdések.
Azért elég rémisztő, hogy egyetlen dolog hogy feltudja az ember életét borítani. Legyen szó bármiről. Egy eltitkolt éjszaka, egy kimondott szó, egy megszegett ígéret stb.
De remélem én tudom majd kezelni a helyzetet és elfelejtem ami történt. Azt mondják az idő a doktora mindennek. Erre kíváncsi leszek. Adok időt mindennek. Hogy rendbe rakjam a dolgaim, mind lelkileg mind agyban. Mert hiába tagadom még magamnak is, előbb utóbb be kell lássam, hogy vonzódom Adam-hez, nem is kicsit. Talán érzek is iránta valamit. Bár ez teljesen mindegy hiszen ezt ő sosem viszonozná. Max ha pasi lennék.
Mindegy, majd idővel elmúlik. Mire ezt végig gondoltam magamban beértem a melóba és elkezdődött az új év első munka napja.