11. rész

A napok gyorsan teltek. Megkaptam az első fizetésem. Sőt megkaptam az új állandó szerződésem is. Nagyon örültem neki. Mint egy kis gyerek a karácsonyi ajándékának. Odaadtam Adam-nek a rezsi pénzt, ingyen csak nem lakhatok nála. Hogy nézne már az ki?
December eleje volt. Közeledett a karácsony. Igazából nem nagyon szeretem ezt az ünnepet. Szerintem meg sem ünneplem. Minek? Egyedül nincs értelme, Adam meg nem ünnepli.
Épp egy lazulós estére készülünk. Elmentünk egy bevásárló központba, hogy vegyünk egy csomó kaját, nasit és piát. Bár én nem vagyok az a nagy ivó, de nem akarok elrontani semmit. Én toltam a bevásárló kocsit, valahogy nálam ez mindig ilyen kényszeres dolog volt. Nem tudom miért. Fura vagyok, tudom.
- Szerinted milyen italt kéne venni? - bökte meg a vállam, miközben az italos soron mentünk végig.
- Passz. Nem tudom. Nem vagyok oda az alkoholért. De bort az tuti ne, gyűlölöm az ízét.
- Azt én se nagyon csipázom. Szerintem csinálni kéne koktélokat.
- Likőrt azt jól tudok csinálni. Ha gondolod? - ajánlottam fel segítségem.
- Az klassz. Vedd meg a hozzávalókat. Én addig hozok nasit. Mit kérsz?
- Chipset, ropit meg mogyorót. A többit rád bízom.
- Rendi. Már is itt vagyok. - kacsintott.
Milyen aranyos így. Olyan mintha csak egy átlag ember lenne, pedig nem az. Mondjuk engem ez nem zavar, sőt! Ha nem lenne híres nem is ismerném, és most nem lehetnénk barátok. Agyalásom közepette összeszedtem mindent ami kell. Ad is visszajött a kis körútjáról. Úgy felpakolt, hogy alig bírta elhozni a sok dolgot. Hullottak ki a kezéből a chipsesz zacskók. Megsajnáltam és odamentem, hogy segítsek.
- Várj, jön a felmentő sereg. - segítettem felszedni a földről a sok nasit.
- Köszcsi. Ari vagy. Na mindent sikerült beszerezni?
- Aha. Mehetünk is fizetni. Jó nagy lesz a számla. - mutattam a kosár tartalmára.
- Nem baj. Néha ez is kell! - kacsintott ismét.
Hogy ez milyen jól áll neki. Csak mosolyogni tudtam rajta. A kasszánál elég gyorsan végeztünk, leszámítva a kis vitát, hogy felesbe fizessünk. De ő nem engedte, így nem volt mit tenni, engednem kellett. Bepakoltunk a kocsiba és robogtunk is haza felé. Most nála voltam bent, nem a mellék épületben ahol lakom. Amíg ő kiöntötte a sok nasit és keresett zenéket, addig én megcsináltam az italokat. Kb 9-re végeztünk mindennel és neki álltunk bulizni, csak úgy kettecskén. Az elején nem volt nagy szám, de miután már ittunk egy keveset, lazább lett a hangulat. Betett egy karaoke lemezt a lejátszóba és neki álltunk baromkodni. Sokat nevettünk. Nagyon jól éreztem magam, talán soha nem volt ilyen jó napom. Ezt is neki köszönhetem. Nagyon sokkal jövök már neki.
Késő volt már mikor kezdtem érezni, hogy nekem mára elég volt. Még szerencse, hogy másnap délutános vagyok. Szóltam Adam-nek, hogy mára elég és fejezzük be. Kicsit húzta a száját, de nem tudott mit tenni. Elpakoltunk és mentünk aludni. Hallottam róla, hogy szeret bulizni ezt ma be is bizonyította. Bár nincs ezzel semmi baj. Ha kell én vele tartok, kitartok mellette.
Másnap iszonyatos fejfájással ébredtem. Szerecsére rókáznom nem kellett, bár volt némi hányingerem, de nem vészes. Próbáltam kikúrálni magam, hogy délutánra rendbe legyek. Bementem a házba. Láttam, hogy még maradt némi rendetlenség amit tegnap nem tudtunk eltakarítani, gondoltam most megcsinálom. Felmentem az emeletre és bekukkantottam a szobájába. Mélyen aludt, szerencse. Lementem és amilyen halkan csak tudtam kitakarítottam. Csináltam neki ebédet. Amitől kigyógyul a macskajajból. Aztán bementem az én kis házikómba és elkészültem a munkába.
A műszak gyorsan telt. Szinte repült. Azt hittem, hogy örökkévalóságnak fog tűnni, de nem. Pedig a fejem is hasogatott. A munka végén ahogy indultam volna haza, kint egy nem várt ember állt. A konyha főnöke.
- Szia! Hát te?
- Téged vártalak.
- Engem? - meglepődtem - Na és miért? Valami rosszat csináltam?
- Nem dehogy. Csak szerettem volna gratulálni a szerződéshez. Örülök, hogy nálunk maradtál. - mit mondjak, erre nem számítottam.
- Oh. Hát köszönöm! Én is örülök. - igazából nem nagyon tudtam mit mondhatnék.
- Nem gond ha elkísérlek a buszmegállóba?
- Nem. Ha van kedved gyere csak.
- Köszi. - elindultunk - Na és mondd csak, milyen itt dolgozni? - kérdezte félúton.
- Nos, igazán remek. Mindenki olyan rendes és sokat tanulhatok.
- Ezt jó hallani. - közben megérkeztünk a megállóba.
- Figyelj csak Carl. Kérdezhetek valamit?
- Persze, nyugodtan.
- Igazából miért vártál meg? Mit akarsz mondani? - volt egy sejtésem, hogy nem a munkáról akart beszélni.
- Jó, elmondom. Csak nem tudom hogy kezdjek neki. - vakarta a fejét - Szóval, lenne kedved egyszer meginni velem valamit? - kérdezte félve.
- Sejtettem, hogy nem a munkáról akarsz dumálni. Szivesen iszom veled egy kávét persze egy süti mellett! - mosolyogva válaszoltam.
- Tényleg? - reakciójából ítélve nem erre a válaszra számított - Ez szuper! Akkor mit szólnál ha holnap együtt sütiznénk délelőtt?
- Az klassz lenne. 11-kor talizzunk a cukiban a sarkon. Legalább beérünk dolgozni is. - beért a buszom.
- Rendben. Akkor ott. Már várom. Szia!
Visszaköszöntem, de szerintem nem hallotta mert már a sofőr becsukta az ajtót. Leültem és intett nekem kintről, aztán elindultunk. Haza felé a történtekre gondoltam. Örültem, hogy elhívott randizni. Bár nem hívtuk annak, de szerintem ez az lesz.
Már az elejétől tetszett nekem Carl. Olyan kis aranyos és jól is néz ki a fix. Kellőképpen magas, kb Adam-mel egy magasak lehetnek, szőkés-barna haja van és gyönyörű tenger kék szeme. A konyhában szigorú ahogy kell, de magán emberként viszont kedves. Legalább is amennyire ismerem. De majd megismerem, remélem. Várom már a holnapi napot.
Boldogan szálltam le a buszról. Elindultam haza, de észre vettem, hogy egy kocsiból követnek. Megint az újságírók. Tudják, hogy Adam-nél lakom. Már az elején tisztázta, nehogy baj legyen belőle. Még a facebookra is tett ki közös képet rólunk. Persze a rajongói örültek neki, mondjuk ők mindennek örülnek. Legalább is én annak örülnék, hogy a kedvenc énekesemnek lett egy új barátja és jól kijönnek. De lehet csak én gondolom így, nem tudom.
Ahogy észre vettem őket intettem nekik, hogy tudják lebuktak. Zavartan visszaintettek és elhajtottak a kocsival. Amin csak nevetni tudtam. Haza érve vettem egy jó forró fürdőt. Mára már csak erre volt szükségem. Kb egy órát ültem a kádban, aztán megszárítkoztam és bebújtam az ágyba. Másnap kb 9 körül keltem fel. Csináltam reggelit és neki álltam ruhát válogatni, csak nem mehetek csövesen egy randira. A nagy válogatás közepette észre se vettem, hogy bejött valaki a szobámba. Halkan a hátam mögé lopódzott és rettentően megijesztett. Akkorát sikítottam, hogy azt hittem betörnek az ablak üvegek, ezen persze Adam egy nagyot nevetett.
- Jézus isten Adam! Te normális vagy!? - kiabáltam rá dühösen.
- Látnod kellett volna magadat! Mekkora már istenem! - nevetett tovább.
- Jah tényleg ez nagyon vicces volt komolyan. De ha kinyiffanok miattad ne gyere a temetésemre!
- Jólvan már nem kell túlzásokba esni. Csak annyira belemerültél itt a ruháidba. Apropó ruhák! - hagyta abba a nevetést és komoly lett a hangja - Mi ez a nagy készülődés?
- Ha annyira tudni akarod randim lesz. - világosítottam fel.
- Óh randi. Ezt nevezem! Na és ki az? Ismerem?
- Lehet. A séf az étteremből.
- Aha rémlik. Asszem egyszer láttam. - „nagy gondolkodóba esett" - Nem az a pasi aki kiköpött James Mcavoy?
- De igen ő az.
- Na, nem is rossz. Jó az ízlésed.
- Nem inkább neki? - tettem karba a kezem viccből.
- De neki is. Bár lehetne jobb is! - nyújtotta ki a nyelvét.
- Ó hogy te milyen kis gonosz vagy!
Ledobtam a párnámmal és egy kis párnacstát vívtunk. Jó volt vele ökörködni. Mint két gyerek. Szeretek vele lenni, olyan mintha a bátyám lenne. Pár perc után letérdelt az ágyra és „megadta magát”.
- Oké oké feladom! Győztél! - ekkor abba hagytam.
- Igen! Király vagyok!
- Egyébként csak vicceltem. Tényleg örülök nektek és sok sikert. Hagylak is készülődni. Puszika! - azzal kiment.
Annyira jó most minden. Úgy érzem az életem végre a helyes vágányra terelődött.
Ránéztem az órára és fél 10-et mutatott. Gyorsan elkészültem és rohantam a buszhoz. Épphogy, de elértem. Carl már várt a cukrászdánál. Bementünk és rendeltünk egy sütit. Egy nagyon jót beszélgettünk, kb mindenről. El is repült az idő azonnal. Rohantunk be dolgozni. Bent is beszélgettünk egy egy percben amikor kifújtuk magunkat. Este ismét elkísért a buszmegállóba. Kaptam egy puszit az arcomra. Ezzel szerzett egy jó pontot nálam. Nem az a rámenős féle. Nahát! Még vannak ilyen srácok? Milyen jó. Boldogan mentem haza.