„Egy olyan történetet mesélek el ami félig kitalált félig valós. Vannak részek amiket csak kitaláltam, van ami igaz történéseken alapul. Jó olvasást!!!"
Jessika szemszöge
Minden normális. Én és a legjobb barátnőm Lora a szokásos munkánkat végezzük. Már eléggé elfáradtam a nap végére és alig vártam, hogy haza mehessünk. Mikor már mentünk volna öltözni Mr. Crage a főnökünk szólt, hogy menyjünk be az irodájába. Kicsit megijedtem, hogy vajon miért hivat minket hiszen jól dolgozunk soha egy panasz sincs ránk. Amint letöröltük az utolsó asztalt is, mentünk az irodába.
-Üljetek le!-mondta a főnök.
-Valami baj van uram? -érdeklődött barátnőm.
-Nem semmi baj nincs, nyugodjatok meg lányok! Csak ma beszéltem a főnökséggel és egy újabb lehetőséget kapott az éttermünk, hogy fejlődjön.
-És miről lenne szó? -érdeklődtem.
-Hát arról hogy egy éves hajó út lenne ahol körbe utaznátok a világot és közben új ételeket és recepteket tanulnátok és ezzel fejlesztenénk az éttermünket és persze magatokat is.
-Mi? Mármint tényleg mi mehetnénk?-lepődtem meg.
-Igen ti. Hiszen nagyon jók vagytok, soha nincs rátok panasz és arra gondoltam, hogy ez remek lehetőség lenne számotokra. Na mit szóltok? -fordult felénk.
-Hát.... Én nagyon örülnék neki! -lelkendezett barátnőm.
-Remek. Jessika?
-Hát.... -fordultam Lora felé aki könyörgő szemekkel nézett rám, így nem volt mit tennem belementem. -Jó rendben, én is örülnék neki!
-Remek! Akkor a tudni valókról minden itt van ebben. -nyújtott át egy elég vastag papír köteget. -Az indulás a jövőhónap elején lesz.
-És csak mi mennénk innen? -vágtam a szavába.
-Természetesen nem. Még a két fiú is veletek megy, hiszen ők is remek szakácsok és jó munkaerők.
-Értem. Hát nagyon köszönjük főnök úr! Ígérjük nem okozunk csalódást!
-Remélem is! -emelte fel az ujját, de kedvesen mondta nehogy megsértsen minket. -Most már menyjetek haza és beszéljétek meg a dolgokat. Hétfőn találkozunk.
-Rendben, jó hétvégét uram! -köszöntem el és elindultunk az öltöző felé.
Ahogy az öltözőben voltunk Lora csak ült a széken és nem is öltözött csak a papírokat olvasta amit az imént kaptunk az irodában. Ha így folytatja nem is jutunk soha haza!
-Hahó! Lora!? Öltözz már, így sose érünk haza.
-Mi!? -mondta mint aki azt se tudja miről beszélek. -Jó jó, öltözöm. Csak el se hiszem, hogy ez történt velünk. Te elhiszed?
-Nem én sem hiszem el, de azért még öltözni nem felejtek el. Nyomás! -lökdöstem befelé ahol a szekrénye volt, hogy már tényleg öltözzön.
Kb. 10 perc múlva már a kocsiban voltunk és indultunk is haza. Az út meglehetősen gyorsan telt és ahogy az utcánkba értünk alig vártam, hogy elérjünk a házunkhoz és bemehessek. Minden vágyam az volt, hogy egy gyors fürdés után egy jó hosszút aludjak. De sajnos ez nem ilyen egyszerű. Mert amint beértünk és készen voltam a fürdéssel Lora az én drága de néha szeleburdi barátnőm berontott a szobámba és megint elkezdte mondani a magáét.
-Te Jessi, én még most sem hiszem el, hogy mi történik velünk.
-Jah én sem, de azért aludhatnánk is nem gondolod? -próbáltam finoman célozni arra, hogy hagyjon már aludni.
-Jó tudom, hogy álmos vagy, én is, de akkor is! Olyan jó, főleg, hogy Josh és Troy is velünk jönnek. A négy legjobb barát felfedezi a világot! -mondta ezt akkor lelkesedéssel, hogy szinte elsodort.
-Igen a srácok nélkül nem lenne az igazi. De mostmár tényleg aludjunk! Majd holnap mindent megbeszélünk és áthívjuk a fiúkat is. Jó lesz?
-Jó jó, megyek már. Akkor holnap. Jó éjt Jessi! -köszönt el és kiment a szobámból.
-Jó éjt!
Azzal befeküdtem az ágyamba, kicsit még agyaltam ezen az úton, de én nem vagyok olyan nagy lelkendezős típus így hamar túltettem magam ezen és elaludtam.
1. rész
2020-01-19
Hozzászólások (0)